A Bank of England elvetette a magánszemélyekre és vállalatokra tervezett stablecoin-tartási korlátokat. Az új brit modell egy tokenenként 40 milliárd fontos kibocsátási plafonnal, rugalmasabb tartalékszabályokkal és központi banki likviditási háttérrel próbálja összeegyeztetni a pénzügyi stabilitást a digitális fizetések fejlődésével.
Jelentősen enyhülnek a brit stablecoin-szabályok
A Bank of England 2026. június 22-én bemutatta a rendszerszinten jelentős, font sterlinghez kötött stablecoinokra vonatkozó végleges szakpolitikai álláspontját és az azt végrehajtó szabályzat tervezetét. A brit jegybank legfontosabb döntése, hogy nem vezeti be a korábban javasolt, felhasználónkénti tartási korlátokat.
A 2025 novemberében közzétett eredeti elképzelés szerint egy magánszemély egy adott rendszerszintű stablecoinból legfeljebb 20 000 font értékű állományt tarthatott volna. A vállalkozásoknál 10 millió fontos limitet terveztek, igaz, a nagyobb cégek bizonyos esetekben mentességet kérhettek volna. Ezt a modellt most teljes egészében felváltja egy másik megközelítés: minden egyes rendszerszintű font-stablecoin forgalomban lévő teljes állományára kezdetben 40 milliárd fontos ideiglenes plafon vonatkozik majd.
Fontos pontosítás, hogy a megszüntetett „holding limit” nem a kibocsátó saját befektetéseit vagy tartalékait korlátozta volna. A limit a lakossági és vállalati felhasználók által tartható tokenmennyiségre vonatkozott. Az új, 40 milliárd fontos korlát ezzel szemben nem egyetlen felhasználóra, hanem az adott rendszerszintű stablecoin teljes kibocsátott mennyiségére vonatkozik.
A döntés ezért jóval több egyszerű szabályozási engedménynél. A Bank of England lényegében elismerte, hogy a felhasználónkénti korlátok technikailag nehezen végrehajthatók, költségesek és kereskedelmileg hátrányosak lennének. Egy több blokkláncon, letétkezelőn, tőzsdén és önálló tárcán keresztül mozgó token esetében ugyanis nem egyszerű megállapítani, hogy ugyanaz a személy összesen mekkora állománnyal rendelkezik.
A 40 milliárd fontos kibocsátási védőkorlát ezzel szemben közvetlenül a kibocsátónál ellenőrizhető. A kibocsátó pontosan látja, hogy összesen hány token van forgalomban, ezért a korlát betartásához nincs szükség a felhasználók különböző tárcacímeken tartott eszközeinek folyamatos összekapcsolására.
A változás azonban még nem jelenti azt, hogy minden részletszabály már hatályba is lépett. A Bank of England szakpolitikai álláspontja lényegében végleges, de a részletes Code of Practice, vagyis a kötelező szabályzat tervezete 2026. szeptember 22-ig véleményezhető. A jegybank 2026 végéig tervezi véglegesíteni a szabályokat, további útmutatók és kapcsolódó felügyeleti dokumentumok pedig 2027-ben várhatók.
Mi az a stablecoin, és mit jelent a rendszerszintű besorolás?
A stablecoin olyan blokkláncon vagy más megosztott főkönyvi technológián működő digitális token, amelynek kibocsátója arra törekszik, hogy az eszköz árfolyama egy meghatározott referenciaértékhez kötődjön. A legtöbb stablecoin egy hagyományos pénznemhez, például az amerikai dollárhoz, az euróhoz vagy a brit fonthoz kapcsolódik.
Egy megfelelően fedezett font-stablecoin elméleti működése egyszerű:
- a felhasználó 100 fontot fizet a kibocsátónak;
- a kibocsátó 100 darab, egyenként egy fontot képviselő tokent hoz létre;
- a kapott 100 font mögött megfelelő értékű tartalékeszközt tart;
- a felhasználó később visszaadja a tokeneket;
- a kibocsátó megsemmisíti azokat, és visszafizeti a 100 fontot.
A stablecoin értékét tehát nem kizárólag a blokklánc vagy a szoftverkód biztosítja. A bizalom alapja elsősorban az, hogy a token mögött valóban léteznek-e biztonságos és gyorsan pénzzé tehető tartalékok, illetve a kibocsátó teljesíteni tudja-e a visszaváltási kérelmeket.
A Bank of England szabályrendszere nem minden fontalapú kriptoeszközre vonatkozik automatikusan. A jegybank azokat a sterling-stablecoinokat felügyeli majd, amelyeket a brit pénzügyminisztérium, a HM Treasury rendszerszinten jelentősnek ismer el. Ez általában olyan eszközt jelent, amelyet már széles körben használnak fizetésekhez, vagy amelynek esetleges meghibásodása veszélyeztethetné a brit pénzügyi rendszer működését.
A nem rendszerszintű stablecoinok elsősorban a Financial Conduct Authority, vagyis az FCA felügyelete alá tartoznak. Amennyiben egy stablecoin később rendszerszintűvé válik, közös Bank of England–FCA felügyeletre tér át. A jegybank főként a pénzügyi stabilitással, a likviditással és a prudenciális biztonsággal foglalkozik, míg az FCA a fogyasztóvédelmi, piaci magatartási és versenyügyi kérdéseket ellenőrzi.
A stablecoin emellett nem azonos a központi banki digitális pénzzel, vagyis a CBDC-vel. Egy CBDC közvetlenül a központi bank kötelezettsége lenne. A szabályozott stablecoint ezzel szemben továbbra is egy magánvállalat bocsátja ki, még akkor is, ha tartalékainak egy részét a Bank of Englandnél helyezi el.
Miért bukott meg a 20 000 fontos tartási limit?
A felhasználónkénti limit első pillantásra hatékony óvintézkedésnek tűnhetett. Ha senki sem tarthat nagy mennyiségű stablecoint, akkor elméletileg kisebb az esélye annak, hogy rövid idő alatt hatalmas összeg áramlik ki a kereskedelmi bankokból.
A gyakorlatban azonban a 20 000 fontos lakossági korlát jelentősen korlátozta volna a stablecoinok alkalmazhatóságát.
Egy átlagos fogyasztó számára 20 000 font elegendő lehet hétköznapi fizetésekhez. Egy lakásvásárlásnál, nagyobb vagyonkezelési tranzakciónál vagy nemzetközi átutalásnál azonban már túl alacsony lenne. A vállalati oldalon még szembetűnőbb a probléma: egy nagyobb kereskedelmi vállalat napi pénzforgalma, beszállítói kifizetése vagy rövid távú likviditáskezelése könnyedén meghaladhatja a 10 millió fontot.
A limitek a programozható fizetések fejlődését is nehezítették volna. Tegyük fel, hogy egy multinacionális vállalat blokkláncon szeretné automatizálni több száz beszállító kifizetését. Ha minden fizetési folyamatot tartási limitekkel, mentességi kérelmekkel és címek közötti összesítéssel kellene összehangolnia, a technológia egyik fő előnye, az egyszerűbb és automatizált elszámolás elveszne.
Az iparági szereplők azt is kifogásolták, hogy a korlátok a sterling-stablecoinokat versenyhátrányba hoznák a dollár- és euróalapú tokenekkel szemben. A stablecoinpiacot jelenleg erőteljes hálózati hatások jellemzik: a felhasználók, kereskedők, tőzsdék és pénzügyi alkalmazások jellemzően azt a tokent választják, amely már eleve széles körben elfogadott és nagy likviditással rendelkezik. Egy mesterségesen korlátozott font-token nehezebben érhette volna el ezt a kritikus tömeget.
A Bank of England 86 választ kapott a 2025-ös konzultációra, köztük bankoktól, fintech- és kriptovállalatoktól, szakmai szervezetektől és tudományos intézményektől. A jegybank végül arra jutott, hogy a kibocsátási plafon hasonló pénzügyi stabilitási védelmet nyújthat, miközben olcsóbban és egyszerűbben végrehajtható.
Hogyan működik a 40 milliárd fontos stablecoin-plafon?
A 40 milliárd fontos összeg az adott rendszerszintű stablecoin teljes forgalomban lévő állományának felső határa lesz.
Egy egyszerű példa:
Egy vállalat létrehozza a GBPC nevű, egy fonthoz kötött stablecoint. Ha a GBPC rendszerszintű besorolást kap, a jelenlegi tervek szerint legfeljebb 40 milliárd GBPC lehet forgalomban. Egy magánszemély tarthat belőle 5 000 fontnyit, egy vállalat 200 millió fontnyit, egy pénzügyi intézmény pedig akár több milliárd fontnyit is, amennyiben az összes kibocsátott GBPC mennyisége nem lépi túl a 40 milliárdot.
A plafon tehát:
- nem egy felhasználó egyenlegét korlátozza;
- nem napi tranzakciós limit;
- nem a stablecoinon átmenő éves forgalmat méri;
- hanem az adott pillanatban forgalomban lévő tokenek teljes névértékét korlátozza.
Ez azért fontos, mert ugyanaz a stablecoin egy év alatt többszörösen is megfordulhat. Egy 10 milliárd fontos tokenállomány például évente akár több százmilliárd fontnyi fizetést is közvetíthet, ha a tokenek gyakran cserélnek gazdát.
A Bank of England számításai szerint a 40 milliárdos plafon már olyan üzleti méretet engedélyez, amely életképes lehet a kibocsátók számára. A jegybank szerint ez a kibocsátott állomány napi 1,4–2,2 milliárd font körüli tranzakciós forgalmat is támogathat, ami összemérhető egyes jelenlegi brit kártyás és Faster Payments fizetési rendszerek napi átlagos forgalmával. A 40 milliárd font a CHAPS nagy értékű elszámolási rendszer átlagos napi forgalmának körülbelül 10 százalékát jelenti.
A plafont a jegybank ideiglenesnek nevezi. Ez azonban nem azt jelenti, hogy már most meghatározták a megszüntetésének dátumát. A Bank of England rendszeresen felülvizsgálja majd, és akkor tervezi lazítani, végül pedig eltörölni, amikor már elegendő tapasztalattal rendelkezik a stablecoinok valós gazdasági hatásáról, a bankok alkalmazkodásáról és a hitelkínálatra gyakorolt következményekről.
Ez a bizonytalanság egyszerre előny és hátrány. A rugalmas felülvizsgálat lehetővé teszi, hogy a szabályozó a tényleges kockázatokhoz igazítsa a korlátot. Egy nagy intézményi kibocsátó számára azonban nehéz hosszú távú üzleti tervet készíteni, ha nem tudja, hogy a 40 milliárdos határ két, öt vagy tíz évig marad-e érvényben.
Miért fél a jegybank a bankbetétek kiáramlásától?
A Bank of England egyik legfontosabb aggálya az úgynevezett banki dezintermediáció, angolul bank disintermediation.
A kereskedelmi bankok az ügyfelek betéteit részben hitelezési tevékenységük finanszírozására használják. Ez nem azt jelenti, hogy minden egyes elhelyezett fontot közvetlenül továbbadnak egy hitelfelvevőnek, de a stabil lakossági és vállalati betétállomány fontos, általában viszonylag olcsó finanszírozási forrást jelent számukra.
Amikor egy ügyfél bankbetétből stablecoint vásárol, a pénz elhagyja a kereskedelmi bank betéti rendszerét, és a stablecoin-kibocsátó tartalékába kerül. A brit modellben a kibocsátó ezt a pénzt jellemzően rövid lejáratú állampapírokba és a Bank of Englandnél vezetett számlára helyezi. A stablecoin-kibocsátó nem használhatja fel a tartalékot lakáshitelek vagy vállalati kölcsönök nyújtására.
Képzeljünk el egymillió háztartást, amelyek egyenként 5 000 fontot helyeznek át bankbetétből stablecoinba. Ez összesen 5 milliárd font betétkiáramlást jelentene. Ha a bankok ezt a finanszírozást drágább kötvénykibocsátással vagy nagykereskedelmi forrásokkal pótolják, nőhet a finanszírozási költségük. Ezt részben magasabb hitelkamatok formájában továbbháríthatják az ügyfelekre.
A kockázat stresszhelyzetben még nagyobb lehet. Ha egy bankkal kapcsolatban bizalmi probléma alakul ki, a digitális pénzügyi infrastruktúra lehetővé teheti, hogy az ügyfelek néhány kattintással, a nap 24 órájában stablecoinba menekítsék pénzüket. A klasszikus bankroham digitális változata így sokkal gyorsabb lehet, mint a korábbi készpénzfelvételi hullámok.
A Bank of England ezért nem elsősorban a stablecoinok hétköznapi használatát akarja megakadályozni. A jegybank célja, hogy a bankrendszer fokozatosan alkalmazkodhasson egy olyan jövőhöz, amelyben a fizetések egy részét már nem hagyományos bankszámlák, hanem privát digitális pénzek közvetítik. A korábbi felhasználói limiteket és az új kibocsátási plafont egyaránt ezzel indokolta.
A 70/30-as tartalékszabály javítja az üzleti modellt
A másik lényeges változás a stablecoinokat fedező tartalékeszközök összetételét érinti.
A korábbi javaslat szerint a rendszerszintű kibocsátóknak tartalékaik legalább 40 százalékát kamatot nem fizető Bank of England-betétekben kellett volna tartaniuk. A fennmaradó 60 százalékot rövid lejáratú brit állampapírokba fektethették volna.
Az új végleges szakpolitikai álláspont ezt 70/30-as arányra módosítja:
70 százalék legfeljebb hat hónapos hátralévő futamidejű brit állampapírban tartható;
30 százalék kamatmentes Bank of England-betétben marad.
A teljes állományt továbbra is legalább egy az egyben, vagyis 100 százalékos értékben kell fedezni. A kibocsátó tehát nem bocsáthat ki 100 fontnyi tokent mindössze 90 fontnyi tartalékkal.
A rövid futamidő azért fontos, mert csökkenti a kamatkockázatot. Egy húszéves államkötvény árfolyama jelentősen eshet, ha emelkednek a piaci kamatok. Egy néhány héten vagy hónapon belül lejáró kincstárjegy értéke általában sokkal kevésbé ingadozik. Ez megkönnyíti, hogy a kibocsátó veszteség nélkül vagy kis árfolyamkockázattal pénzzé tegye a tartalékot.
A változás gazdasági jelentőségét egy szemléltető számítás mutatja meg.
Egy 40 milliárd fontos stablecoin a 70/30-as modellben:
- 28 milliárd fontot tarthat rövid brit állampapírban;
- 12 milliárd fontot tartana kamatmentesen a Bank of Englandnél.
A korábbi 60/40-es modellben csak 24 milliárd font kerülhetett volna kamatozó állampapírba, 16 milliárd font pedig kamatmentes jegybanki betétben maradt volna. Az új rendszer tehát 4 milliárd fonttal növeli a hozamtermelő tartalékok lehetséges mennyiségét.
Amennyiben kizárólag a példa kedvéért évi 4 százalékos állampapírhozammal számolunk, a további 4 milliárd font évi körülbelül 160 millió fonttal növelhetné a kibocsátó bruttó kamatbevételét. A teljes 28 milliárd fontos állampapír-portfólió ugyanilyen feltételezett hozam mellett 1,12 milliárd font bruttó éves kamatot termelne.
Ez azonban nem egyenlő a kibocsátó nyereségével. Ebből kell finanszírozni többek között:
- a technológiai infrastruktúrát;
- a kiberbiztonságot;
- a megfelelési és pénzmosás-megelőzési rendszereket;
- a letétkezelést;
- a könyvvizsgálatot és jelentéstételt;
- a tőke- és likviditási tartalékokat;
- a felhasználói támogatást;
- az esetleges tranzakciós jutalmakat;
- az adókat és általános működési költségeket.
A stablecoin-kibocsátók üzleti modellje ráadásul kamatérzékeny. Magas rövid távú állampapírhozamok mellett jelentős bevétel keletkezhet a tartalékon. Alacsony kamatkörnyezetben ugyanez a bevétel gyorsan visszaeshet, miközben a megfelelési és technológiai költségek megmaradnak.
A 30 százalékos kamatmentes jegybanki betét ezért továbbra is komoly költséget jelent. A Bank of England viszont úgy véli, hogy ez az azonnal hozzáférhető likviditási puffer szükséges a hirtelen visszaváltások teljesítéséhez. A jegybank szerint 30 százalék alatti szintnél nőne annak veszélye, hogy egy stresszhelyzetben a kibocsátónak nagy mennyiségű állampapírt kell gyorsan eladnia.
Mit történik egy stablecoin-roham esetén?
Egy stablecoin értéke általában addig marad szorosan a névérték közelében, amíg a felhasználók biztosak abban, hogy vissza tudják váltani.
Ha egy font-stablecoin piaci árfolyama 0,99 fontra esik, egy professzionális kereskedő elméletileg megvásárolhatja 0,99 fontért, majd egy teljes fontért visszaválthatja a kibocsátónál. Ez az arbitrázs segíthet visszaemelni az árfolyamot egy fontra.
Ez a mechanizmus azonban csak akkor működik megbízhatóan, ha:
- a kibocsátónál valóban rendelkezésre áll a teljes fedezet;
- a visszaváltás jogilag és technikailag elérhető;
- a folyamat elég gyors;
- nincsenek aránytalan díjak;
- a kibocsátó nem függ működésképtelen bankoktól vagy fizetési közvetítőktől.
A brit szabályok szerint a rendszerszintű kibocsátónak a teljes visszaváltási kérelmet a lehető leghamarabb, de legfeljebb 24 órán belül kell teljesítenie. A 24 órás időszak akkor kezdődik, amikor az ügyfél-azonosítási és pénzmosás-megelőzési ellenőrzések befejeződtek, a kibocsátó megkapta a visszaváltási kérelmet, és a tokenek is megérkeztek a megfelelő tárcába.
A 30 százalékos jegybanki betét az első védelmi vonalat biztosítja. Egy 40 milliárd fontos tokennél ez 12 milliárd font azonnal elérhető központi banki pénzt jelentene.
Amennyiben ennél több visszaváltás érkezik, a kibocsátónak rövid állampapírokat kell eladnia vagy más módon pénzzé tennie. A Bank of England ezért egy külön központi banki likviditási eszköz bevezetését is tervezi. Ennek keretében a fizetőképes és életképes rendszerszintű kibocsátók rendkívüli helyzetben rövid lejáratú brit állampapír fedezete mellett jegybanki likviditáshoz juthatnának.
Ez nem automatikus állami mentőcsomag és nem a veszteséges kibocsátók megmentésére szolgál. A tervezett eszköz átmeneti likviditást nyújtana olyan esetben, amikor a kibocsátó jó minőségű tartalékokkal rendelkezik, de azokat piaci zavarok miatt nem tudja megfelelő áron és kellő gyorsasággal eladni. A részletes működési feltételeket várhatóan 2027-ben ismertetik.
Erősebb védelem a stablecoin-tulajdonosoknak
A tartalék összetétele önmagában nem elég. Az is számít, hogy a kibocsátó csődje esetén ki férhet hozzá ezekhez az eszközökhöz.
A brit modell ezért úgynevezett statutory trust, vagyis törvényen alapuló vagyonkezelési struktúrát ír elő. A stablecoin mögötti tartalékot el kell különíteni a kibocsátó saját vállalati vagyonától. Ez megakadályozza, hogy a vállalat általános hitelezői automatikusan hozzáférjenek a tokentulajdonosokat fedező eszközökhöz.
A szabályozás két elkülönített vagyonkezelési struktúrát tervez:
- az egyik a stablecoin fedezetét és a pénzügyi kockázatokra képzett tartalékot védi;
- a másik a rendezett leállítás, az ügyfelek kifizetése vagy az üzlet másik szolgáltatóhoz történő átadása során felmerülő költségeket fedezi.
A kibocsátóknak napi egyeztetéseket kell végezniük, az ügyfelektől érkező pénzt gyorsan a megfelelő fedezeti számlára kell helyezniük, és a jegybanknál tartott eszközök kivételével megfelelő harmadik fél letétkezelőket kell alkalmazniuk.
Külön tőkekövetelmény is vonatkozik majd rájuk. A minimális tőke fő szabály szerint legalább a következő két összeg közül a magasabb:
- hat hónap releváns működési költsége;
- a helyreállítási és rendezett leállítási terv végrehajtási költsége.
Ez a tőke nem azonos a stablecoint fedező tartalékkal. A fedezet az ügyfelek tokenjeinek egy az egyben történő biztosítására szolgál, míg a saját tőke a kibocsátó működési és üzleti veszteségeinek elnyelésére használható.
A védelem ugyanakkor nem teszi kockázatmentessé a stablecoint. A Bank of England maga is megjegyzi, hogy a rendszer nem rendelkezik a brit bankbetéteknél ismert FSCS-betéti garanciával azonos biztosítással. A felhasználók védelmét ehelyett a teljes fedezet, az elkülönített vagyon, a gyors visszaváltás, a felügyelet és a likviditási háttér együttese adja.
Kamatot nem, fizetési jutalmat viszont kaphatnak a felhasználók
A Bank of England továbbra sem engedné, hogy a rendszerszintű stablecoin kibocsátója a token puszta tartásáért kamatot fizessen.
A tiltás minden olyan juttatásra kiterjedhet, amelyet az állomány nagysága vagy a tartási idő alapján számítanak ki. Nem lehet tehát egy stablecoint olyan digitális megtakarítási termékként értékesíteni, amely például évi 3 százalék hozamot fizet azért, mert az ügyfél hónapokig nem költi el.
A jegybank érvelése szerint a rendszerszintű stablecoin elsődleges feladata a fizetés, nem pedig a befektetés vagy kamatozó megtakarítás. A kamatozó tokenek erősebben versenyeznének a bankbetétekkel, ami gyorsíthatná a betétek kiáramlását.
A fizetési aktivitáshoz kötött jutalmak ugyanakkor megengedettek lehetnek. Ilyen lehet:
- egy vásárlás után adott visszatérítés;
- kereskedői kedvezmény;
- stablecoinos átutaláshoz kapcsolódó díjkedvezmény;
- hűségprogram;
- egy fizetési alkalmazás használatához kötött promóció.
A döntő különbség az, hogy a jutalmat a token használatáért, nem pedig a passzív tartásáért adják.
Ez üzleti szempontból érdekes kompromisszum. A kibocsátó megtarthatja az állampapír-tartalék hozamának jelentős részét, de annak egy részét közvetetten felhasználhatja az ökoszisztéma növelésére, például tranzakciós visszatérítések vagy kereskedői ösztönzők formájában.
Közvetlen hozzáférés a brit fizetési rendszerekhez
A Bank of England elvárása szerint a rendszerszintű stablecoin-kibocsátóknak hosszabb távon közvetlenül kell kapcsolódniuk a megfelelő fizetési rendszerekhez, nem pedig kizárólag egy közvetítő bankon keresztül.
Ez azért fontos, mert a hagyományos közvetítői modell több függőséget teremt. Ha a stablecoin-kibocsátó minden be- és kifizetést egyetlen kereskedelmi bankon keresztül bonyolít, az a bank technikai hibája, likviditási problémája vagy üzleti döntése az egész stablecoin működését akadályozhatja.
A közvetlen hozzáférés rövidebb elszámolási láncot, gyorsabb visszaváltást és kisebb partnerkockázatot kínálhat. A kibocsátó központi banki pénzben rendezheti az egyes tranzakciókat, ami javíthatja a stabilcoin és a hagyományos bankszámlapénz közötti átválthatóságot.
A gyakorlatban azonban a közvetlen csatlakozás időigényes lehet, mivel minden fizetési rendszer saját technikai és kockázatkezelési belépési követelményeket alkalmaz. A Bank of England ezért eseti átmeneti megoldásokat ígér azoknak a kibocsátóknak, amelyek még nem rendelkeznek közvetlen kapcsolattal.
Átmeneti könnyítés az induló kibocsátóknak
A brit modellben megmarad az úgynevezett step-up approach, vagyis fokozatosan szigorodó tartalékrendszer.
Egy már indulásakor rendszerszintűnek minősített stablecoin kezdetben tartalékainak akár 95 százalékát is rövid lejáratú brit állampapírban tarthatja, és csak 5 százalékot kellene kamatmentes jegybanki betétben elhelyeznie. Ahogy a tokenállomány és a rendszer pénzügyi jelentősége növekszik, az arány fokozatosan a végleges 70/30-as szintre változik.
Ennek célja, hogy az új kibocsátót ne terhelje azonnal aránytalanul nagy kamatmentes tartalék. Egy kis tokennél az 5 százalékos azonnali likviditási puffer még elfogadható lehet, miközben a magasabb állampapír-arány segíti az induló üzleti modell finanszírozását. Nagyobb méretnél viszont nő a gyors visszaváltások és a pénzügyi fertőzés kockázata, ezért magasabb jegybanki betét válik szükségessé.
A pontos átállási küszöböket a Bank of England kibocsátónként, a növekedés és a kockázati profil alapján határozhatja meg.
Miért stratégiai kérdés a fontalapú stablecoin?
A stablecoinpiac jelenleg rendkívül dollárközpontú. A különböző adatplatformok eltérő módszertana alapján a teljes globális stablecoin-állomány 2026. június 22-én nagyjából 310–315 milliárd dollár körül mozgott. A CoinGecko külön dollár-stablecoin kategóriája körülbelül 303 milliárd dollárt tett ki, vagyis a globális piac túlnyomó többsége továbbra is amerikai dollárhoz kötött.
Ez nem pusztán kriptopiaci sajátosság. A digitális pénzben kialakuló hálózati hatások hosszabb távon befolyásolhatják a hagyományos pénznemek nemzetközi szerepét is.
Amennyiben egy argentin, török vagy afrikai vállalkozás blokkláncon szeretne nemzetközi fizetést fogadni, ma nagy valószínűséggel dollár-stablecoint választ. Minél több kereskedő, tőzsde, tárca és elszámolási alkalmazás támogatja a dolláralapú tokeneket, annál kevésbé vonzó egy kisebb likviditású font- vagy eurótoken.
A brit döntéshozók ezért nemcsak egy új kriptoeszköz-kategóriát szabályoznak. Arról is döntenek, hogy a fontnak lehet-e érdemi szerepe a tokenizált gazdaságban.
Egy jól működő sterling-stablecoin több területen lehet hasznos:
Nemzetközi kereskedelemben: brit vállalatok gyorsabban fogadhatnak vagy küldhetnek fontalapú fizetéseket.
Digitális értékpapírpiacokon: tokenizált kötvények, részvények vagy alapok vételárát stablecoinban lehet rendezni.
Vállalati likviditáskezelésben: a cégek programozható feltételekhez köthetik a beszállítói és csoporton belüli kifizetéseket.
Lakossági fizetésekben: online kereskedők és pénzügyi alkalmazások a nap 24 órájában elszámolható fontalapú fizetést kínálhatnak.
Határokon átnyúló átutalásokban: csökkenthető a több közvetítőből és eltérő banki nyitvatartásból eredő késedelem.
A technológiai lehetőség önmagában azonban nem garantálja a sikert. Egy token akkor válik valóban használhatóvá, ha nagy tőzsdék, tárcaszolgáltatók, kereskedők, vállalati rendszerek és piaci árjegyzők is támogatják. Ehhez megfelelő blokkláncos infrastruktúra, mély likviditás és megbízható átválthatóság szükséges.
Egyesült Királyság, Európai Unió és Egyesült Államok
A stablecoin-szabályozás mára nemzetközi versennyé vált.
Az Európai Unióban a MiCA már egységes rendszert hozott létre az eszközalapú tokenek és az egyetlen hivatalos pénznemhez kötött elektronikus pénz tokenek számára. A rendszer kibocsátói engedélyezést, tartalékkezelést, visszaváltási követelményeket, helyreállítási terveket és felügyeleti kötelezettségeket tartalmaz. A jelentősnek minősített tokenek felügyeletében az Európai Bankhatóság is szerepet kap.
Az Egyesült Államokban 2025. július 18-án fogadták el a GENIUS Actet. A törvény legalább egy az egyben történő fedezetet követel meg, és a megengedett tartalékok között készpénzt, szabályozott pénzügyi intézményeknél tartott betéteket, rövid amerikai állampapírokat, állampapír-fedezetű repóügyleteket és bizonyos pénzpiaci alapokat sorol fel. A kibocsátóknak nyilvánosságra kell hozniuk a tartalékok összetételét, és a stablecoin-tulajdonosok követelései elsőbbséget élveznek a kibocsátó fizetésképtelenségénél.
Az amerikai törvény végrehajtási szabályain 2026-ban még dolgoznak. A jelenlegi rendelkezések szerint a rendszer 2027. január 18-án vagy a végleges végrehajtási szabályok kiadását követő 120. napon lép hatályba, attól függően, hogy melyik időpont következik be korábban.
A brit rendszer különlegessége a kötelező jegybanki betét, a tervezett központi banki likviditási eszköz, a közvetlen fizetésirendszer-hozzáférés és a 40 milliárd fontos ideiglenes kibocsátási plafon kombinációja.
Ez biztonsági szempontból erős keretrendszer lehet, de drágább is a kibocsátók számára. Egy amerikai kibocsátó tartalékainak nagyobb részét tarthatja hozamot termelő eszközökben, míg brit versenytársának végső állapotban 30 százalékot kamatmentesen kell elhelyeznie a jegybanknál.
Ez magyarázza a brit iparág vegyes reakcióját. A Coinbase európai szabályozási vezetője működőképesnek nevezte a tartalékszerkezetet és arányosnak a tőkekövetelményeket. Az Innovate Finance és a ClearBank képviselői ugyanakkor arra figyelmeztettek, hogy a sterling-stablecoinok továbbra is kevésbé jövedelmezők és kevésbé versenyképesek lehetnek dollár- és euróalapú társaiknál.
Kik lehetnek a változás nyertesei?
Stablecoin-kibocsátók
A 70 százalékos állampapír-arány javítja a lehetséges kamatbevételt, a tartási limitek eltörlése pedig megnyitja az utat a nagyobb vállalati és intézményi ügyfelek előtt.
A megfelelési költségek viszont jelentősek maradnak. A kibocsátónak tartalékkezelési, letétkezelési, kockázati, visszaváltási, informatikai és tőkekövetelményeket kell teljesítenie. Ez valószínűleg a megfelelő tőkével, pénzügyi tapasztalattal és szabályozási infrastruktúrával rendelkező szereplőknek kedvez.
Fizetési szolgáltatók és fintechcégek
A szabályozott font-stablecoin új fizetési termékek alapja lehet. A tárcák, nemzetközi átutalási szolgáltatók, kereskedői elfogadóhelyek és vállalati pénzügyi platformok programozható, folyamatosan működő fizetéseket építhetnek rá.
Brit állampapírpiac
Egy teljesen kihasznált, 40 milliárd fontos stablecoin normál állapotban akár 28 milliárd font rövid lejáratú brit állampapírt tarthatna. Több jelentős token megjelenése tartós keresletet teremthet a brit kincstárjegyek iránt. A brit pénzügyminisztérium és az adósságkezelő hivatal már vizsgálta, hogyan hathat a stablecoinpiac a rövid állampapírok kibocsátására és másodpiaci likviditására.
Tokenizált pénzügyi piacok
A stablecoinok felhasználhatók lehetnek a tokenizált értékpapírok pénzoldali elszámolására. A Bank of England továbbra is a központi banki pénzt tekinti a nagykereskedelmi piacok alapvető végső elszámolási eszközének, de kiegészítő szerepet képzel el a stablecoinok számára a Digital Securities Sandbox keretében.
Kik kerülhetnek nyomás alá?
Kereskedelmi bankok
A bankoknak versenyezniük kellhet a felhasználók tranzakciós egyenlegeiért. Ha a stablecoinok gyorsabb, olcsóbb vagy jobban programozható fizetést kínálnak, a vállalatok kevesebb pénzt tarthatnak hagyományos folyószámlákon.
A bankok válasza lehet a jobb digitális szolgáltatás, a tokenizált bankbetét, az azonnali fizetés vagy a versenyképesebb kamatozás. A stablecoinok ezért nem feltétlenül szorítják ki a bankokat, de felgyorsíthatják a fizetési infrastruktúra korszerűsítését.
Kisebb kibocsátók
A szabályok biztonságosak, de összetettek. A tőke-, jogi, technológiai és felügyeleti követelmények belépési korlátot teremthetnek. Előfordulhat, hogy csak nagy fintechcégek, globális kriptovállalatok vagy erős pénzügyi partnerekkel rendelkező konzorciumok tudnak rendszerszintű szintre növekedni.
Stablecoint passzívan tartó ügyfelek
Mivel a kibocsátó nem fizethet tartási időhöz kötött kamatot, a felhasználó viseli a pénz alternatívaköltségét. Egy kamatozó bankbetéthez vagy pénzpiaci alaphoz képest a stablecoin kevésbé vonzó lehet hosszú távú megtakarításként.
Mit jelent mindez egy átlagos kriptobefektetőnek?
A döntés önmagában nem jelent közvetlen vételi jelzést a Bitcoin, az Ether vagy más kriptoeszközök számára. Elsősorban a fizetési és elszámolási infrastruktúráról szól.
Közvetett hatása azonban jelentős lehet. A szabályozott stablecoinok megkönnyíthetik:
- a tőzsdék közötti pénzmozgást;
- a tokenizált eszközök kereskedelmét;
- a blokkláncos pénzügyi alkalmazások intézményi használatát;
- a hagyományos pénzügyi rendszer és a kriptopiac összekapcsolását.
Az olvasónak ugyanakkor fontos megkülönböztetnie a token, a kibocsátó és a szolgáltató kockázatát.
Lehet, hogy maga a stablecoin teljesen fedezett, de az ügyfél egy fizetésképtelenné váló tőzsdén tartja. Lehet, hogy a kibocsátó megbízható, de egy blokkláncos híd vagy okosszerződés hibásodik meg. Lehet, hogy a tartalék biztonságos, de egy piac hirtelen illikviddé válik, ezért a token másodpiaci ára átmenetileg eltér a névértéktől.
Az „egy fonthoz kötött” megfogalmazás tehát nem jelent automatikus kockázatmentességet.
Milyen fejleményeket érdemes figyelni?
A brit stablecoinpiac tényleges jövőjét nem a június 22-i bejelentés önmagában, hanem a következő végrehajtási lépések döntik el.
A legfontosabb kérdés a részletes szabályzat 2026 végi véglegesítése. Ezt követi a Bank of England és az FCA közös megközelítése, amely tisztázza, hogyan kerül át egy növekvő stablecoin az FCA önálló felügyeletéből a közös rendszerszintű rendszerbe.
Meghatározó lesz az első hivatalosan elismert kibocsátó kiléte, az alkalmazott blokklánc, a token tőzsdei és kereskedői támogatottsága, valamint az, hogy a felhasználók valóban hajlandók-e dollár-stablecoin helyett fontalapú tokent használni.
Szintén figyelni kell arra, hogy:
- milyen időközönként vizsgálják felül a 40 milliárdos plafont;
- milyen feltételekkel érhető el a jegybanki likviditási eszköz;
- hogyan működik majd a 95/5-ről 70/30-ra történő átmenet;
- engedélyezik-e széles körben a stablecoinos nagykereskedelmi elszámolást;
- milyen tartalékjelentéseket és könyvvizsgálatokat kell nyilvánosságra hozni;
- milyen díjakkal és gyakorlati feltételekkel történik a visszaváltás;
- hogyan kezelik a több blokkláncon kibocsátott tokeneket és a kapcsolódó okosszerződés-kockázatokat.
Mérlegen a Bank of England döntése
A brit jegybank egyértelműen elmozdult a korábbi, erősen korlátozó megközelítéstől. A felhasználónkénti tartási plafon eltörlése különösen fontos, mert lehetővé teszi, hogy a stablecoinok ne csak kis értékű lakossági fizetésekben, hanem vállalati likviditáskezelésben és tokenizált pénzügyi piacokon is használhatók legyenek.
A 70 százalékos állampapír-arány javítja a kibocsátók üzleti modelljét, a 30 százalékos jegybanki tartalék pedig erős azonnali likviditási védelmet nyújthat. A 24 órás visszaváltás, a teljes fedezet, az elkülönített vagyon és a tervezett jegybanki hiteleszköz együtt valóban magas biztonsági szintet teremthet.
A rendszer gyenge pontja továbbra is a költség és a bizonytalanság. A kamatmentes tartalék csökkenti a jövedelmezőséget, a 40 milliárdos korlát jövőbeli felülvizsgálatának időpontja nem ismert, a nagykereskedelmi alkalmazások pontos köre pedig még nincs lezárva.
A legfontosabb következtetés ezért nem az, hogy az Egyesült Királyság „szabadjára engedte” a stablecoinokat. Inkább az történt, hogy egy nehezen végrehajtható lakossági korlátozást egy intézményi szinten ellenőrizhető rendszerkorlátra cserélt.
Ez jóval használhatóbb szabályozás, de továbbra is kifejezetten óvatos modell. A siker attól függ majd, hogy a Bank of England képes-e valóban ideiglenesként kezelni a kibocsátási plafont, és hogy a szabályozott biztonság mellett marad-e elegendő gazdasági ösztönző a fontalapú tokenek kibocsátására és használatára.
Gyakori kérdések
Mi változott a brit stablecoin-szabályozásban?
A Bank of England elvetette a magánszemélyenként tervezett 20 000 fontos és a vállalatonként tervezett 10 millió fontos tartási limitet. Ezek helyett kezdetben 40 milliárd fontos teljes kibocsátási plafont alkalmazna minden egyes rendszerszintű font-stablecoinra.
Tarthat majd egy magánszemély 20 000 fontnál több stablecoint?
A Bank of England új szakpolitikai álláspontja alapján igen: nem lesz központi bank által meghatározott felhasználónkénti tartási plafon. Ettől függetlenül egy tőzsde, tárcaszolgáltató vagy más pénzügyi vállalat saját kockázatkezelési és ügyfél-azonosítási korlátokat alkalmazhat.
A 40 milliárd fontos limit egyetlen kibocsátóra vagy felhasználóra vonatkozik?
Nem felhasználónkénti limit. Az adott rendszerszintű stablecoin teljes forgalomban lévő állományának védőkorlátja. A Bank of England megfogalmazása minden egyes rendszerszintű stablecoinra külön alkalmazandó plafonra utal.
Végleges és hatályos már a szabályozás?
A Bank of England közzétette végleges szakpolitikai álláspontját, de a részletes Code of Practice még konzultáció alatt áll. A véleményezési határidő 2026. szeptember 22., a szabályzat véglegesítése 2026 végére várható.
Mikor jelenhet meg az első rendszerszintű brit stablecoin?
Pontos indulási dátumot nem jelentettek be. A szabályzat tervezett 2026 végi véglegesítése és a 2027-re tervezett további felügyeleti anyagok alapján a teljes rendszer gyakorlati működése legkorábban 2027-ben gyorsulhat fel.
Milyen eszközök fedezhetik a stablecoint?
A normál, végleges tartalékszerkezetben legfeljebb 70 százalék tartható legfeljebb hat hónapos hátralévő futamidejű brit állampapírban, legalább 30 százalékot pedig kamatmentes Bank of England-betétben kell elhelyezni. A teljes kibocsátott állományt egy az egyben kell fedezni.
Fizethet kamatot a stablecoin kibocsátója?
A puszta tartásért vagy a tartási idő alapján nem fizethet kamatot. Fizetési aktivitáshoz kapcsolódó jutalmak, kedvezmények és visszatérítések ugyanakkor megengedhetők lehetnek.
Mennyi idő alatt kell visszaváltani a tokent?
A kibocsátónak a teljes visszaváltási kérelmet a lehető leggyorsabban, de legfeljebb 24 órán belül kell feldolgoznia. A határidő a szükséges ügyfél-azonosítási ellenőrzések befejezése, a kérelem és a tokenek megérkezése után kezdődik.
Garantálja a Bank of England a stablecoin értékét?
Nem. A stablecoin továbbra is magánkibocsátó kötelezettsége, nem központi banki digitális pénz. A Bank of England szabályozza a rendszerszintű kibocsátót, jegybanki betéti számlát és tervezett likviditási hátteret biztosít, de ez nem jelent feltétlen állami árfolyamgaranciát vagy a bankbetétekkel azonos betétbiztosítást.
Mi a különbség egy stablecoin és egy bankbetét között?
A bankbetét a kereskedelmi bank kötelezettsége, és a bank azt részben hitelezés finanszírozására használhatja. A stablecoin a token kibocsátójának kötelezettsége, amelyet a brit modellben központi banki pénzzel és rövid brit állampapírokkal kell teljesen fedezni. A jogi védelem és a biztosítási rendszer sem azonos.
Mi történik, ha mindenki egyszerre akarja visszaváltani a tokenjeit?
A kibocsátó először a Bank of Englandnél tartott azonnali likviditást használhatja, majd szükség esetén értékesítheti vagy fedezetként használhatja a rövid állampapírokat. A jegybank egy rendkívüli, fedezett likviditási eszköz bevezetését is tervezi a fizetőképes rendszerszintű kibocsátók számára. Ettől függetlenül egy szélsőséges roham továbbra is működési, likviditási és árfolyamkockázatot jelenthet.
Befektetésnek számít-e egy font-stablecoin?
A Bank of England elsősorban fizetési eszköznek tekinti, nem hozamtermelő befektetésnek. Egy stablecoin ugyanakkor kockázatot hordozhat, és másodpiaci árfolyama átmenetileg eltérhet a névértéktől. Hosszú távú tartásnál a felhasználó kamatbevételtől is eleshet.
Miért fontos ez a magyar kriptobefektetőknek?
A szabályozás közvetlenül a brit rendszerszintű font-stablecoinokra vonatkozik, de szélesebb piaci trendet jelez. A nagy gazdaságok egyre inkább banki jellegű tartalék-, likviditási és fogyasztóvédelmi követelményeket alkalmaznak a fizetési stablecoinokra. Ez befolyásolhatja, hogy a jövőben mely tokeneket támogatják a nemzetközi tőzsdék, fintechalkalmazások és tokenizált értékpapír-platformok.
Jogi nyilatkozat
A cikk kizárólag tájékoztató és ismeretterjesztő célt szolgál. Nem minősül befektetési, pénzügyi, jogi, adózási vagy számviteli tanácsadásnak, továbbá nem jelent vételi vagy eladási ajánlatot.
A stablecoinok árfolyam-, kibocsátói, letétkezelési, likviditási, technológiai, szabályozási és partnerkockázatot hordozhatnak. Egy stabil referenciaárfolyamra törekvő token nem feltétlenül azonos kockázatú a készpénzzel, a központi banki pénzzel vagy a biztosított bankbetéttel. Pénzügyi döntés előtt ellenőrizni kell a kibocsátó engedélyét, a tartalékok összetételét, a könyvvizsgálati jelentéseket, a visszaváltási jogokat, az alkalmazott díjakat és a letétkezelés feltételeit.
