Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság 2026. július 14-én tette közzé a Jövő Piacainak Transzatlanti Munkacsoportja, angol nevén a Transatlantic Taskforce for Markets of the Future első átfogó ajánlásait.

A kezdeményezés célja, hogy közelítse egymáshoz a két ország digitális eszközökre, stabilcoinokra, tokenizált értékpapírokra és határokon átnyúló tőkepiaci műveletekre vonatkozó szabályozását.

A munkacsoport ajánlásai mellett az amerikai és a brit kormány külön közös nyilatkozatot is kiadott a stabilcoinokról. Ebben többek között a megfelelő tartalékfedezet, a visszaválthatóság, a fogyasztók védelme és a nemzetközi használhatóság alapelveit rögzítették.

A bejelentést könnyű lenne kész amerikai–brit kriptomegállapodásként értelmezni, ez azonban pontatlan lenne. A dokumentumok jelenleg szabályozási és politikai útitervet jelentenek. Nem hoztak létre automatikusan közös engedélyt, és nem írták felül a két ország már létező jogszabályait.

A valódi jelentőség abban rejlik, hogy a világ két legfontosabb pénzügyi központja közösen próbálja meghatározni a digitális pénzügyi infrastruktúra jövőjét.

Mi az amerikai–brit digitáliseszköz-keret?

A munkacsoportot Rachel Reeves brit pénzügyminiszter és Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter hozta létre 2025 szeptemberében. A testület eredetileg 180 napos megbízást kapott arra, hogy feltérképezze a New York és London között működő pénzügyi vállalatokat terhelő szabályozási akadályokat.

A probléma nem pusztán az, hogy az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban eltérnek a jogszabályok. A vállalatoknak gyakran külön engedélyezési, jelentéstételi, ügyfél-azonosítási, tartalékkezelési és technikai rendszereket kell kialakítaniuk.

Tegyük fel, hogy egy vállalkozás dollárhoz kötött stabilcoint bocsát ki, és mind az amerikai, mind a brit piacon szeretne működni. A társaságnak külön kell megvizsgálnia:

• milyen eszközökből állhat a stabilcoin tartaléka;
• hol tarthatók a tartalékeszközök;
• milyen időn belül kell teljesíteni a visszaváltást;
• ki felügyeli a kibocsátót;
• milyen jog illeti meg a tulajdonost csőd esetén;
• használható-e a token intézményi elszámolásra;
• milyen ügyfél-azonosítási szabályokat kell alkalmazni.

Amennyiben a két ország követelményei jelentősen eltérnek, ugyanannak a vállalatnak gyakorlatilag két külön üzleti és informatikai rendszert kell működtetnie.

Ez jelentős többletköltséget okozhat, lassíthatja a piacra lépést, és akadályozhatja a határokon átnyúló pénzügyi szolgáltatásokat.

Az együttműködés ezért nem feltétlenül azt célozza, hogy minden szabály szó szerint megegyezzen. Valószínűbb cél az úgynevezett szabályozási egyenértékűség.

Ez azt jelenti, hogy a két ország eltérő jogi eszközökkel, de hasonló szintű tartalékbiztonságot, fogyasztóvédelmet, átláthatóságot és pénzügyi stabilitást követelne meg.

Mitől stabil egy stabilcoin?

A stabilcoin olyan blokkláncon nyilvántartott digitális eszköz, amelynek kibocsátója vagy működési mechanizmusa arra törekszik, hogy az árfolyamát egy meghatározott referenciaértékhez kösse.

A legnagyobb stabilcoinok többsége az amerikai dollár árfolyamát követi. A cél általában az, hogy egy token értéke megközelítőleg egy dollár maradjon.

A név azonban önmagában nem garantálja a stabilitást.

Egy stabilcoin csak akkor tudja megbízhatóan tartani az árfolyamát, ha mögötte megfelelő gazdasági, technikai és jogi rendszer működik. Ennek legfontosabb elemei a következők:

• megfelelő értékű tartalék;
• kellően likvid tartalékeszközök;
• egyértelmű visszaváltási jog;
• elkülönített ügyfélvagyon;
• átlátható jelentések;
• független ellenőrzés;
• működőképes technikai infrastruktúra;
• jogilag kikényszeríthető követelés.

Az amerikai–brit közös nyilatkozat szerint a pénzként kínált stabilcoinokat legalább egy az egyhez arányban, jó minőségű és likvid eszközökkel kell fedezni. A tartalékot el kell különíteni a kibocsátó saját működési vagyonától, a tulajdonosokat pedig megfelelő jogi védelemben kell részesíteni.

Mit jelent az egy az egyhez fedezet?

Tegyük fel, hogy egy vállalat egymilliárd darab, egyenként egy dollár névértékű stabilcoint bocsát ki.

Az egy az egyhez fedezet elve szerint a kibocsátónak legalább egymilliárd dollár értékű tartalékot kell fenntartania.

Ez azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy a teljes összeget készpénzben kell tartania. A tartalék állhat például:

• készpénzből;
• bankbetétből;
• rövid lejáratú amerikai állampapírból;
• magas likviditású pénzpiaci eszközből;
• más, a szabályozó által elfogadott alacsony kockázatú eszközből.

A tartalék értéke mellett annak likviditása is meghatározó.

Ha rövid időn belül több százmillió token tulajdonosa kér visszaváltást, a kibocsátónak gyorsan pénzzé kell tennie a tartalék egy részét. Hiába megfelelő a tartalék névleges értéke, ha az eszközök csak jelentős veszteséggel vagy hosszabb idő alatt értékesíthetők.

Ezért különbséget kell tenni a következő fogalmak között:

Fizetőképesség: A kibocsátó vagyonának értéke elegendő-e a kötelezettségei fedezésére?

Likviditás: Milyen gyorsan lehet a tartalékot tényleges pénzzé alakítani?

Visszaválthatóság: Milyen feltételekkel kaphatja vissza a tulajdonos a token névértékét?

Jogi védelem: Ki jogosult a tartalékra, ha a kibocsátó fizetésképtelenné válik?

Egy stabilcoin lehet papíron teljesen fedezett, miközben átmeneti likviditási problémával küzd. Az is előfordulhat, hogy a tartalék megfelelő, de a token tulajdonosának jogi követelése nincs kellően tisztázva.

A stabilcoin nem ugyanaz, mint a bankbetét

A stabilcoin és a bankbetét kívülről hasonló terméknek tűnhet. Mindkettő képviselhet egy dollárban, fontban vagy euróban meghatározott követelést.

A gazdasági és jogi működésük azonban jelentősen eltérhet.

A kereskedelmi bank a nála elhelyezett betétek egy részét hitelezésre használhatja. A bankbetét a bankkal szembeni követelés, amelyet meghatározott feltételek mellett betétbiztosítási rendszer is védhet.

Egy tartalékalapú stabilcoin kibocsátója ezzel szemben elvileg nem használhatja korlátlanul hitelezésre a tokenek mögött álló teljes ügyfélvagyont. Megfelelő mennyiségű és minőségű tartalékot kell fenntartania a visszaváltási kérelmek teljesítéséhez.

Ebből fontos következtetés következik: egy szabályozott stabilcoin sem válik automatikusan biztosított bankbetétté.

A felhasználóknak ezért érdemes megvizsgálniuk:

1. Ki bocsátotta ki a stabilcoint?
2. Melyik ország joga vonatkozik a kibocsátóra?
3. Milyen eszközökből áll a tartalék?
4. Hol tartják a tartalékeszközöket?
5. Készül-e rendszeres, független tartalékjelentés?
6. Közvetlenül visszaváltható-e a token?
7. Milyen díjak vonatkoznak a visszaváltásra?
8. Milyen jog illeti meg a tulajdonost csőd esetén?
9. Van-e lehetőség a tokenek befagyasztására?
10. Mely blokkláncokon érhető el az adott stabilcoin?

A „szabályozott” és a „kockázatmentes” nem azonos jelentésű kifejezések.

Az új stabilcoinalapelvek legfontosabb részei

Az amerikai–brit közös álláspont több olyan alapelvet határoz meg, amely hosszabb távon nemzetközi mintává válhat.

Teljes és likvid tartalék

A stabilcoinok mögött legalább a kibocsátott tokenek névértékének megfelelő tartalékot kell tartani.

A szabályozók várhatóan azt is részletesen meghatározzák majd, milyen eszközök minősülhetnek megfelelő tartaléknak. Nem mindegy ugyanis, hogy a kibocsátó készpénzt, három hónapos állampapírt, hosszú lejáratú kötvényt vagy kockázatos vállalati hitelviszonyt megtestesítő eszközt tart.

Minél hosszabb lejáratú vagy kockázatosabb a tartalék, annál nagyobb lehet az árfolyamveszteség és a likviditási probléma veszélye.

Elkülönített tartalék

A stabilcoinok mögött álló eszközöket el kell különíteni a kibocsátó saját vállalati vagyonától.

Ez azért fontos, mert egy vállalat csődje esetén a tartalék elvileg nem válhat korlátlanul az általános hitelezők követeléseinek fedezetévé.

A megfelelő elkülönítéshez nem elegendő egy vállalati ígéret. Szükség lehet:

• elkülönített bankszámlákra;
• szabályozott letétkezelőre;
• jogilag védett vagyonkezelési struktúrára;
• rendszeres ellenőrzésre;
• átlátható nyilvántartásra;
• külön csődjogi rendelkezésekre.

Megbízható visszaváltás

A stabilcoin tulajdonosának világos feltételek mellett lehetőséget kell kapnia arra, hogy a tokent névértéken visszaváltsa.

A gyakorlatban azonban fontos részlet, hogy ki rendelkezik közvetlen visszaváltási joggal.

Egyes kibocsátók csak nagy intézményi ügyfelekkel vagy hitelesített partnerekkel állnak közvetlen kapcsolatban. A kisebb felhasználók ilyenkor kriptotőzsdén vagy más közvetítőn keresztül értékesítik a tokeneket.

Ez azt jelenti, hogy a stabilcoin piaci ára időnként eltérhet a hivatalos visszaváltási értéktől, különösen akkor, ha a közvetítői piacokon likviditási zavar alakul ki.

Határokon átnyúló használat

A két ország megvizsgálja, milyen feltételek mellett jelenhet meg egy amerikai stabilcoin a brit piacon, illetve egy brit szabályok alapján kibocsátott stabilcoin az Egyesült Államokban.

Ez nem jelent automatikus kölcsönös elismerést. A közös nyilatkozat inkább egy szabályozási útvonal kidolgozását helyezi kilátásba.

A későbbi rendszerben elképzelhető, hogy az egyik országban már megfelelően ellenőrzött kibocsátónak nem kell minden követelményt teljesen elölről teljesítenie a másik országban.

Ehhez azonban a hatóságoknak meg kell állapodniuk:

• az elfogadható tartalékokról;
• az ellenőrzés gyakoriságáról;
• a csődjogi védelemről;
• a pénzmosás elleni követelményekről;
• a szankciók betartásáról;
• a hatósági adatcseréről;
• a válságkezelésről;
• a kibocsátóval szembeni fellépés módjáról.

Hozzáférés a banki szolgáltatásokhoz

A közös álláspont szerint a szabályosan működő digitáliseszköz-vállalatoknak tisztességes, kockázatalapú hozzáférést kell biztosítani a pénzügyi szolgáltatásokhoz.

Ez nem azt jelenti, hogy minden bank köteles lesz minden kriptovállalatot ügyfélként elfogadni.

A bankok továbbra is vizsgálhatják:

• az üzleti modell kockázatát;
• a tulajdonosi hátteret;
• a pénzmosás elleni rendszert;
• a szankciós megfelelést;
• az ügyfélkört;
• a működés földrajzi kiterjedését;
• a technológiai kockázatokat.

A cél inkább az, hogy a teljes ágazatot ne lehessen automatikusan kizárni a banki szolgáltatásokból pusztán azért, mert blokkláncalapú termékeket használ.

Miért fontos a tokenizáció?

A tokenizáció egy hagyományos vagyoni jog digitális token formájában történő megjelenítése.

Tokenizálható például:

• államkötvény;
• vállalati kötvény;
• befektetési jegy;
• részvény;
• bankbetét;
• ingatlanhoz kapcsolódó követelés;
• kereskedelmi számla;
• pénzpiaci eszköz.

A tokenizáció nem feltétlenül jelenti azt, hogy maga az alapul szolgáló eszköz teljes egészében a blokkláncon létezik.

Gyakran a token egy hagyományos pénzügyi eszközhöz kapcsolódó tulajdonosi vagy követelési jogot képvisel. Emiatt döntő kérdés, hogy a token birtokosa jogilag pontosan mire jogosult.

Egy token technikailag néhány másodperc alatt átutalható. Ez azonban nem garantálja, hogy a mögötte álló értékpapír tulajdonjoga is jogszerűen és véglegesen átszállt.

Hogyan működhet egy tokenizált értékpapírügylet?

Egy hagyományos kötvényügyletben több közreműködő és különálló nyilvántartás működhet együtt.

A folyamat leegyszerűsítve a következő lehet:

1. A kereskedési platform rögzíti az ügyletet.
2. A központi szerződő fél kezeli a partnerkockázatot.
3. Az értéktár átvezeti az értékpapírt.
4. A bankrendszer végrehajtja a pénzmozgást.
5. A letétkezelők frissítik saját nyilvántartásaikat.
6. A felek egyeztetik, hogy minden rendszer ugyanazt mutatja-e.

Egy tokenizált rendszerben az értékpapír és a fizetés digitális nyilvántartása szorosabban összekapcsolható.

Elméletileg megoldható, hogy az értékpapír csak akkor kerüljön át a vevőhöz, amikor a fizetés is megtörtént. Ezt nevezik szállítás fizetés ellenében típusú elszámolásnak.

A módszer csökkentheti annak kockázatát, hogy az egyik fél teljesít, a másik azonban nem.

A technológia ugyanakkor nem szünteti meg automatikusan:

• a csalás kockázatát;
• a jogvitákat;
• a hibás adatbevitel lehetőségét;
• az okosszerződések hibáit;
• a kibertámadások veszélyét;
• a letétkezelő fizetésképtelenségét;
• a blokklánc működési zavarait.

Mi az elszámolás véglegessége?

Az elszámolás véglegessége azt a jogilag meghatározható pillanatot jelenti, amely után egy pénzügyi tranzakció teljesítettnek és visszavonhatatlannak tekinthető.

Ez különösen fontos nagy értékű értékpapírügyleteknél.

Egy blokkláncon technikailag véglegesnek látszó tranzakció jogi szempontból nem mindig tekinthető véglegesnek.

Felmerülhet például, hogy:

• a tranzakció csalás eredménye volt;
• az egyik fél nem rendelkezett megfelelő jogosultsággal;
• az okosszerződés hibásan működött;
• a blokklánc visszaszerveződött;
• a token befagyasztására került sor;
• a token és a mögöttes értékpapír nyilvántartása eltér egymástól;
• valamelyik közreműködő fizetésképtelenné vált.

Az amerikai–brit ajánlás ezért közös megközelítést keres a tokenizált értékpapírügyletek elszámolási véglegességére.

A munkában várhatóan többek között a Bank of England, a brit pénzügyi felügyelet, az amerikai értékpapír-felügyelet és az amerikai határidős árupiaci felügyelet is szerepet kap.

Stabilcoinok intézményi fedezetként

Az ajánlások egyik legfontosabb, de kevésbé látványos eleme annak vizsgálata, hogy szabályozott stabilcoinok és tokenizált pénzpiaci alapok használhatók-e intézményi biztosítékként.

A pénzügyi piacokon a résztvevőknek gyakran fedezetet kell elhelyezniük annak biztosítására, hogy képesek legyenek teljesíteni kötelezettségeiket.

A fedezet lehet például:

• készpénz;
• állampapír;
• rövid lejáratú pénzpiaci eszköz;
• más, alacsony kockázatúnak tekintett pénzügyi eszköz.

Amennyiben egy megfelelően szabályozott stabilcoin is elfogadható fedezetté válna, az intézmények gyorsabban mozgathatnák a biztosítékokat.

Ez különösen hasznos lehet:

• hétvégén;
• ünnepnapokon;
• eltérő időzónákban;
• gyorsan változó piaci helyzetekben;
• hirtelen megemelkedő fedezeti követelmények esetén.

A gyorsaság azonban önmagában nem elegendő.

A szabályozóknak azt is meg kell vizsgálniuk, hogy:

• megfelelő-e a token mögötti tartalék;
• elérhető-e a blokklánc kritikus időpontban;
• biztonságos-e az okosszerződés;
• visszafordítható-e egy hibás tranzakció;
• ki viseli a technikai meghibásodás kockázatát;
• milyen gyorsan váltható vissza a token;
• hogyan történik a token értékelése piaci stressz esetén.

Egyéves piaci tesztprogram indulhat

A transzatlanti útiterv egy magánszektor által vezetett, hozzávetőleg egy évig működő csoport létrehozását javasolja.

A csoport valós, határokon átnyúló tokenizációs felhasználási eseteket tesztelhetne. A cél az lenne, hogy a szabályozók még a végleges követelmények megalkotása előtt megismerjék a gyakorlati problémákat.

Egy ilyen teszt során kiderülhet:

• melyik ország joga alkalmazandó egy hibás ügyletre;
• hogyan azonosíthatók az ügyfelek;
• milyen adatokat kell megosztani a hatóságokkal;
• hogyan kezelhetők az eltérő adatvédelmi szabályok;
• hogyan számolják el a tranzakciókat;
• milyen adókötelezettség keletkezik;
• mi történik egy közreműködő csődje esetén;
• hogyan mozgatható egy token különböző hálózatok között;
• mi történik, ha az egyik blokklánc átmenetileg leáll;
• hogyan lehet kezelni a hibásan végrehajtott tranzakciókat.

Ez pragmatikus megközelítésnek tekinthető.

A hatóságok nem kizárólag elméleti feltételezések alapján alkotnának részletszabályokat, hanem megfigyelhetnék, milyen problémák jelentkeznek tényleges pénzügyi műveleteknél.

Miért vizsgálják felül a bázeli szabályokat?

Az amerikai–brit útiterv támogatja a bankok kriptoeszköz-kitettségeire vonatkozó nemzetközi prudenciális szabályok célzott felülvizsgálatát.

A prudenciális követelmények többek között azt határozzák meg, mennyi saját tőkét kell egy banknak tartania az általa vállalt kockázatokkal szemben.

Minél kockázatosabbnak minősül egy eszköz, annál több banki tőkét kell mögötte lekötni. Ez jelentősen befolyásolja, hogy gazdaságilag megéri-e a banknak az adott eszközt tartani vagy azzal szolgáltatást nyújtani.

A bázeli rendszer külön kezeli:

• a tokenizált hagyományos eszközöket;
• a meghatározott feltételeket teljesítő stabilcoinokat;
• a feltételeket nem teljesítő stabilcoinokat;
• a fedezetlen kriptoeszközöket.

A keret egyes magasabb kockázatú kriptoeszközökkel szemben rendkívül szigorú tőkekövetelményeket ír elő. A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság 2026-ban célzott felülvizsgálatot is folytatott a szabályok egyes részeiről.

A felülvizsgálat támogatói szerint nem indokolt ugyanolyan módon kezelni:

• egy rövid lejáratú állampapírt képviselő szabályozott tokent;
• egy teljes tartalékkal rendelkező stabilcoint;
• és egy fedezetlen, rendkívül ingadozó kriptoeszközt.

A másik oldal szerint viszont a tokenizáció új működési és technológiai kockázatokat teremthet.

Egy tokenizált állampapír mögött állhat biztonságos eszköz, miközben maga a token sérülékeny lehet:

• programozási hiba;
• kibertámadás;
• hozzáférési kulcs elvesztése;
• letétkezelői probléma;
• blokklánc-meghibásodás;
• bizonytalan tulajdonjogi struktúra miatt.

A technológiasemleges szabályozás ezért nem jelentheti azt, hogy a blokkláncalapú eszközöket automatikusan kockázatmentesnek kell tekinteni.

Az elv helyesebb értelmezése az, hogy azonos gazdasági kockázatot hasonlóan kell kezelni, miközben a technológiából származó új kockázatokat külön kell értékelni.

Hol tart az amerikai szabályozás?

Az amerikai stabilcoinpiac szabályozását alapvetően megváltoztatta a 2025-ben elfogadott GENIUS Act.

A törvény szövetségi keretet hozott létre a fizetési célú stabilcoinok kibocsátására. Meghatározta a megfelelően engedélyezett kibocsátók rendszerét, és felhatalmazta az amerikai hatóságokat a részletes végrehajtási szabályok kidolgozására.

Az amerikai pénzügyminisztérium 2026-ban már több végrehajtási kérdésről, köztük a pénzmosás elleni és szankciós követelményekről is szabályozási eljárást folytatott.

A törvény elfogadása azonban nem jelenti azt, hogy minden részletszabály véglegessé vált.

Továbbra is fontos kérdés például:

• mely intézmények kaphatnak engedélyt;
• milyen eszközökből állhat a tartalék;
• hogyan kell jelenteni a tartalék összetételét;
• milyen pénzmosás elleni rendszert kell működtetni;
• milyen feltételekkel működhetnek külföldi kibocsátók;
• hogyan oszlik meg a szövetségi és az állami felügyelet;
• mi történik a kibocsátó csődje esetén.

Az amerikai–brit együttműködés éppen ebben a végrehajtási szakaszban válhat fontossá.

Hol tart a brit szabályozás?

Az Egyesült Királyság szintén átfogóbb rendszerbe kívánja bevonni a kriptoeszközökkel kapcsolatos tevékenységeket.

A brit pénzügyi felügyelet 2026. június 30-án jelentős végleges szabályokat és útmutatókat tett közzé. Az új brit kriptoeszköz-rendszer jelenlegi ütemezés szerint 2027. október 25-én léphet teljes körűen működésbe.

A szabályozott tevékenységek közé tartozhat:

• meghatározott stabilcoinok kibocsátása;
• kriptoeszközök letétkezelése;
• kereskedési platform működtetése;
• kriptoeszközökkel végzett ügyletek közvetítése;
• ügyfélmegbízások végrehajtása;
• bizonyos stakingtevékenységek.

Az új brit rendszer egyik alapelve, hogy hasonló kockázatokhoz hasonló szabályozási eredményeknek kell társulniuk, függetlenül attól, hogy hagyományos vagy blokkláncalapú technológiáról van-e szó.

A Bank of England különösen a rendszerszintűvé váló, fontalapú stabilcoinok esetében játszhat jelentős szerepet.

Egy stabilcoin akkor válhat rendszerszintűvé, ha olyan széles körben használják fizetésre vagy elszámolásra, hogy működési zavara már az egész pénzügyi rendszer stabilitását veszélyeztetheti.

Mekkora a stabilcoinok piaca?

A CoinGecko 2026. augusztus 6-án elérhető adatai szerint a teljes kriptovaluta-piac értéke körülbelül 2,28 billió dollár volt.

A stabilcoinok összesített piaci kapitalizációja hozzávetőleg 302 milliárd dollárt tett ki, ami a teljes kriptopiac több mint 13 százalékát jelentette. A napi kereskedési forgalom jelentős része szintén stabilcoinokhoz kapcsolódott.

A stabilcoinok szerepe azonban nagyobb annál, mint amit pusztán a piaci kapitalizációjuk mutat.

Ezek az eszközök számos kriptotőzsdén:

• elszámolási egységként;
• kereskedési párként;
• likviditási tartalékként;
• fedezetként;
• decentralizált pénzügyi alkalmazások alapjaként;
• nemzetközi átutalási eszközként működnek.

Ez azt jelenti, hogy egy nagy stabilcoin működési problémája a teljes kriptopiac likviditására hatással lehet.

Miért nem változtatja meg azonnal a piacot?

A transzatlanti keret nem vezetett be azonnali, kötelező jogszabályváltozást.

Nem történt meg automatikusan:

• a stabilcoinok kölcsönös elismerése;
• a közös engedélyezési rendszer létrehozása;
• a tokenizált eszközök intézményi elfogadása;
• a bázeli tőkekövetelmények módosítása;
• a stabilcoinok általános fedezetként történő jóváhagyása.

A közvetlen árfolyamhatás ezért korlátozott lehet.

A hosszabb távú jelentőség inkább abban rejlik, hogy csökkenhet a szabályozási bizonytalanság.

A szabályozási bizonytalanság azt jelenti, hogy egy vállalat vagy befektető nem tudja biztosan:

• engedélyezett marad-e egy üzleti modell;
• milyen költségeket jelent majd a megfelelés;
• működhet-e több országban;
• milyen eszközök használhatók tartalékként;
• milyen hatóság felügyeli majd;
• milyen fogyasztóvédelmi kötelezettségeket kell teljesítenie.

Ha a vállalatok előre láthatóbb szabályok alapján tervezhetnek, könnyebben vállalhatnak hosszú távú beruházásokat.

Kik lehetnek a legnagyobb nyertesek?

Átlátható kibocsátók

Azok a vállalatok kerülhetnek kedvezőbb helyzetbe, amelyek:

• megfelelő tartalékot tartanak;
• rendszeresen közzéteszik pénzügyi adataikat;
• szabályozott letétkezelőket használnak;
• világos visszaváltási rendszert működtetnek;
• szigorú pénzmosás elleni ellenőrzést alkalmaznak.

A szabályozási közeledés csökkentheti a nemzetközi terjeszkedés költségét.

Kriptotőzsdék és fizetési szolgáltatók

A stabilcoinokat használó tőzsdék és pénzügyi technológiai vállalatok egyszerűbb határokon átnyúló működést alakíthatnak ki.

Ez különösen fontos lehet:

• nemzetközi vállalati fizetéseknél;
• hétvégi átutalásoknál;
• különböző devizák közötti elszámolásnál;
• online kereskedelemben;
• tokenizált pénzügyi termékeknél.

Alapkezelők

A tokenizált pénzpiaci alapok iránti kereslet növekedhet, ha az ilyen termékeket intézményi fedezetként vagy elszámolási eszközként is elfogadják.

Az áttörést nem pusztán az jelentené, hogy egy befektetési jegyet token formájában bocsátanak ki.

A valódi változás akkor következne be, ha a token:

• másodpercek alatt átruházható;
• több pénzügyi rendszerben használható;
• automatizáltan fedezetbe helyezhető;
• szabályozott piacokon is elfogadható.

Bankok és letétkezelők

A hagyományos pénzügyi intézmények új bevételi forrásokat szerezhetnek:

• a tartalékeszközök őrzéséből;
• intézményi letétkezelésből;
• tokenizált értékpapírok kibocsátásából;
• blokkláncalapú elszámolási szolgáltatásokból;
• ügyfél-azonosítási szolgáltatásokból;
• stabilcoinok banki integrációjából.

A stabilcoinok ugyanakkor versenyt is jelenthetnek a bankok számára.

Ha a lakosság és a vállalatok jelentős összeget helyeznek át bankbetétből stabilcoinba, csökkenhet a kereskedelmi bankok olcsó finanszírozási forrása.

Kik kerülhetnek nehezebb helyzetbe?

A szabályozási közeledés különösen azokra a szolgáltatókra gyakorolhat nyomást, amelyek:

• nem teszik közzé megfelelően a tartalék összetételét;
• gyenge visszaváltási jogokat biztosítanak;
• nehezen átlátható vállalati struktúrát működtetnek;
• engedély nélkül szolgálnak ki intézményi ügyfeleket;
• nem rendelkeznek megfelelő pénzmosás elleni rendszerrel;
• nem választják el az ügyfélvagyont a saját vagyonuktól;
• nem tudják bizonyítani a tartalék teljes értékét.

Különösen nehéz helyzetbe kerülhetnek azok az algoritmikus stabilcoinok, amelyek értékét nem teljes és likvid tartalék, hanem elsősorban automatikus kibocsátási, visszavásárlási vagy arbitrázsmechanizmus próbálja fenntartani.

Az amerikai–brit közös nyilatkozat nem tekinthető minden stabil értéket ígérő kriptoeszköz jóváhagyásának.

A legfontosabb kockázatok

Szabályozási arbitrázs

A vállalatok megpróbálhatják abban az országban megszerezni az engedélyt, ahol enyhébbek a követelmények, majd erre hivatkozva belépni a másik piacra.

Ezért a kölcsönös elismerés csak akkor lehet biztonságos, ha hatékony:

• hatósági adatcsere;
• közös ellenőrzés;
• válságkezelés;
• szankcionálási együttműködés;
• fogyasztóvédelmi koordináció működik.

Piaci koncentráció

A stabilcoinok piaca erősen koncentrált.

Ha néhány nagy kibocsátó uralja a nemzetközi digitális dollárforgalmat, egyetlen vállalat technikai vagy pénzügyi problémája is rendszerszintű hatást válthat ki.

A szigorú szabályozás javíthatja a biztonságot, de növelheti a megfelelés költségét is. Ez megerősítheti a legnagyobb vállalatok helyzetét, miközben megnehezítheti az új szereplők piacra lépését.

Dollárosodás

A stabilcoinok döntő többsége amerikai dollárhoz kötött.

Ha a dolláralapú stabilcoinok a nemzetközi fizetésekben is meghatározóvá válnak, az tovább erősítheti a dollár globális szerepét.

Ez különösen érzékeny kérdés lehet olyan országokban, amelyek saját pénznemük digitális használatát kívánják támogatni.

Állampapírpiaci kapcsolat

A nagy kibocsátók tartalékuk jelentős részét rövid lejáratú amerikai állampapírokban tarthatják.

A stabilcoinok növekvő kínálata ezért növelheti az ilyen állampapírok iránti keresletet.

A kapcsolat azonban kétirányú.

Ha nagyszámú tulajdonos rövid időn belül szeretné visszaváltani stabilcoinjait, a kibocsátónak jelentős mennyiségű állampapírt kellhet értékesítenie.

Normál piaci körülmények között ez kezelhető lehet. Pénzügyi stressz idején azonban felerősítheti a likviditási nyomást.

Technológiai kockázat

A stabilcoin biztonságát nemcsak a tartalék határozza meg.

Fontos tényező:

• a blokklánc biztonsága;
• az okosszerződés kódja;
• a kibocsátói kulcsok védelme;
• a blokkláncok közötti hidak működése;
• a letétkezelő infrastruktúrája;
• a felhasználó saját pénztárcájának biztonsága.

Egy teljesen fedezett stabilcoin is elveszhet vagy átmenetileg használhatatlanná válhat, ha a felhasználó elveszíti privát kulcsát, hibás címre utal, vagy egy technikai rendszer sérül.

Mit jelent mindez a magyar felhasználóknak?

Az amerikai–brit keret nem írja felül az Európai Unió kriptoeszköz-piaci rendeletét, a MiCA-t.

Az Európai Unióban továbbra is a MiCA és az ahhoz kapcsolódó végrehajtási szabályok határozzák meg a kriptoeszközök, valamint az eszközalapú és elektronikus pénz jellegű tokenek szabályozását.

Az ESMA központi nyilvántartást vezet többek között az engedélyezett szolgáltatókról, a kibocsátási dokumentumokról és a nem megfelelő szereplőkről.

Egy magyar felhasználónak ezért nem elegendő azt megvizsgálnia, hogy egy stabilcoin használható-e az Egyesült Államokban vagy az Egyesült Királyságban.

Fontos kérdés az is, hogy:

• jogszerűen kínálható-e az Európai Gazdasági Térségben;
• engedélyezett-e az azt kínáló szolgáltató;
• milyen jogok kapcsolódnak a tokenhez;
• milyen hálózaton történik az átutalás;
• ki kezeli a tartalékot;
• hogyan váltható vissza a stabilcoin;
• milyen adózási és nyilvántartási kötelezettség merülhet fel.

Az amerikai–brit együttműködés ugyanakkor közvetetten az európai piacra is hatással lehet.

Ha a két ország szabályai nemzetközi piaci mintává válnak, az Európai Uniónak is mérlegelnie kell, hogyan biztosítható az európai pénzügyi rendszer összekapcsolhatósága és versenyképessége.

Három lehetséges piaci forgatókönyv

Fokozatos szabályozási közeledés

Ez tekinthető a legkiegyensúlyozottabb alapforgatókönyvnek.

A hatóságok elindítják a tesztprogramokat, közös technikai alapelveket dolgoznak ki, és fokozatosan csökkentik a párhuzamos követelményeket.

A teljes kölcsönös elismerés ugyanakkor több évet is igénybe vehet.

Ebben az esetben a stabilcoinok piaca fokozatosan növekedhet, miközben a szabályozott és átlátható kibocsátók piaci részesedése erősödik.

Gyors intézményi áttörés

A második forgatókönyv szerint a tesztprogramok sikeresek lesznek, és a stabilcoinokat, illetve tokenizált pénzpiaci alapokat intézményi elszámolásra is használni kezdik.

Ez növelheti:

• a tokenizált értékpapírok forgalmát;
• a bankok blokkláncalapú szolgáltatásait;
• a stabilcoinok intézményi felhasználását;
• a határokon átnyúló fizetések sebességét;
• a digitális biztosítékok piacát.

Ebben az esetben a stabilcoinok növekedését már nem elsősorban a kriptotőzsdei kereskedés, hanem a vállalati és intézményi használat hajtaná.

Politikai és szabályozási megtorpanás

A harmadik lehetőség szerint a két ország nem tud megállapodni a részletszabályokról.

Vita alakulhat ki például:

• az elfogadható tartalékokról;
• a helyben tartandó vagyon mértékéről;
• az adatvédelemről;
• a fogyasztóvédelemről;
• a pénzmosás elleni ellenőrzésről;
• a külföldi kibocsátók kezeléséről.

Ebben az esetben az ajánlások jelentős része konzultációs szinten maradhat, a vállalatok pedig továbbra is külön rendszereket lesznek kénytelenek fenntartani.

Mit érdemes figyelni a következő évben?

A befektetők számára a politikai nyilatkozatoknál fontosabbak lesznek a konkrét végrehajtási lépések.

Érdemes figyelni:

• mely vállalatok vesznek részt a tesztprogramokban;
• milyen stabilcoinokat használnak;
• milyen blokkláncokon futnak a próbák;
• történnek-e valódi pénzzel végzett tranzakciók;
• mely eszközöket fogadják el tartalékként;
• létrejön-e egyszerűsített nemzetközi piacra lépési rendszer;
• használhatók-e stabilcoinok intézményi fedezetként;
• hogyan változnak a banki tőkekövetelmények;
• mikor lépnek hatályba a brit részletszabályok;
• hogyan hajtják végre az amerikai GENIUS Act rendelkezéseit;
• milyen csődvédelmet kapnak a tokenek tulajdonosai.

A valódi fordulópontot nem feltétlenül egy újabb politikai közlemény jelenti majd.

Sokkal fontosabb lehet az első olyan engedélyezett, határokon átnyúló ügylet, amelyben egy országban kibocsátott stabilcoint a másik ország szabályozott pénzügyi piacán elszámolásra vagy fedezetként használnak.

Összegzés

Az amerikai–brit digitáliseszköz-keret jelentős lépés lehet a stabilcoinok és a tokenizált pénzügyi piacok fejlődésében.

Jelenlegi formájában azonban nem egységes törvény és nem automatikusan alkalmazandó nemzetközi megállapodás.

A kezdeményezés legfontosabb üzenete az, hogy az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság a megfelelően szabályozott stabilcoinokat egyre kevésbé tekinti kizárólag kriptotőzsdei segédeszköznek.

A hosszabb távú cél az lehet, hogy ezek a digitális eszközök:

• nemzetközi fizetési eszközként;
• tokenizált értékpapírok elszámolási pénzeként;
• intézményi fedezetként;
• programozható pénzügyi infrastruktúraként működjenek.

A befektetők számára ebből nem az következik, hogy minden stabilcoin automatikusan biztonságossá vált.

Éppen ellenkezőleg: a szabályozási irány egyre világosabban elválaszthatja egymástól a megfelelő tartalékkal és jogi védelemmel rendelkező termékeket az átláthatatlanabb, gyengébben fedezett konstrukcióktól.

A legfontosabb kérdés ezért nem pusztán az, hogy a stabilcoinok részei lesznek-e a jövő pénzügyi rendszerének.

A valódi kérdés az, hogy mely stabilcoinok, milyen tartalékokkal, milyen jogi garanciákkal és milyen ellenőrizhető technikai infrastruktúrán tölthetik be ezt a szerepet.

Gyakori kérdések

Hatályba lépett már az amerikai–brit stabilcoin-megállapodás?

Nem. A 2026. július 14-én közzétett dokumentumok ajánlásokat és közös szabályozási alapelveket tartalmaznak. Nem hoztak létre automatikus közös engedélyezési rendszert, és nem írják felül az amerikai vagy a brit jogszabályokat.

Mit jelent pontosan a stabilcoin?

A stabilcoin olyan digitális token, amelynek kibocsátója vagy működési mechanizmusa egy meghatározott referenciaérték, leggyakrabban az amerikai dollár árfolyamának követésére törekszik.

Teljesen fedezettek lesznek a szabályozott stabilcoinok?

A közös amerikai–brit álláspont szerint a pénzként kínált stabilcoinokat legalább egy az egyhez arányban, megfelelően likvid és jó minőségű eszközökkel kell fedezni. A pontosan elfogadható tartalékeszközöket a későbbi részletszabályok határozhatják meg.

Garantált az egy dolláros árfolyam?

Nem feltétlenül. A kibocsátó vállalhat névértékű visszaváltást, de a token tőzsdei ára átmenetileg eltérhet az egy dollártól. Ennek oka lehet likviditási zavar, piaci pánik, technikai probléma vagy a kibocsátóval kapcsolatos bizonytalanság.

Ugyanaz a stabilcoin, mint a bankbetét?

Nem. A stabilcoin általában nem bankbetét, ezért a hagyományos betétbiztosítás sem feltétlenül vonatkozik rá. A védelem elsősorban a tartalék elkülönítéséből, a visszaváltási jogból és a csődjogi szabályokból származhat.

Automatikusan használhatók lesznek amerikai stabilcoinok az Egyesült Királyságban?

Nem. A két ország egy egyszerűsített, határokon átnyúló rendszer lehetőségét vizsgálja. A tényleges piacra lépéshez további jogalkotási és hatósági döntések szükségesek.

Mi az a tokenizált pénzpiaci alap?

Olyan befektetési alap, amelynek befektetési jegyeit digitális token formájában tartják nyilván. Az alap mögött rendszerint rövid lejáratú és likvid pénzügyi eszközök állnak.

Biztonságosabb lett minden stabilcoin?

Nem. Az új szabályozási irány javíthatja a megfelelően működő termékek átláthatóságát, de továbbra is fennállhat kibocsátói, likviditási, technológiai, letétkezelési, jogi és szabályozási kockázat.

Vonatkozik a keret a magyar felhasználókra?

Közvetlenül nem. Magyarországon és az Európai Unióban továbbra is a MiCA, valamint az uniós és magyar jogszabályok alkalmazandók.

Emelkedhet emiatt a bitcoin árfolyama?

A szabályozási együttműködés hosszabb távon javíthatja a kriptopiac intézményi infrastruktúráját és likviditását. Ebből azonban nem következik automatikusan a bitcoin árfolyamának emelkedése. A bitcoin értékét a kamatkörnyezet, a globális likviditás, az intézményi kereslet, a befektetői hangulat és számos más tényező is befolyásolja.

Jogi nyilatkozat

A cikk kizárólag tájékoztatási és oktatási célt szolgál. Nem minősül befektetési, pénzügyi, jogi, számviteli vagy adózási tanácsadásnak, továbbá nem tekinthető kriptoeszköz, értékpapír vagy más pénzügyi termék megvásárlására vagy értékesítésére vonatkozó ajánlásnak.

A kriptoeszközök és stabilcoinok használata tőkevesztéssel, likviditási, kibocsátói, technológiai, letétkezelési és szabályozási kockázattal járhat. Pénzügyi döntés előtt indokolt saját kutatást végezni, ellenőrizni az aktuális jogszabályokat, és szükség esetén engedéllyel rendelkező szakértő tanácsát kérni.

A piaci adatok gyorsan változhatnak, ezért a közölt értékek a cikk elkészítésének időpontjára vonatkozó pillanatfelvételek.