Az amerikai CLARITY Act legújabb változata nemcsak azt próbálja eldönteni, hogy mely kriptoeszközök tartozzanak az értékpapír-felügyelet, és melyek az árupiaci hatóság alá. A több mint hatszáz oldalas tervezet két kevésbé látványos, de annál fontosabb kérdéshez is hozzányúl: meddig nevezhető decentralizáltnak egy valójában irányítható protokoll, illetve elveszítheti-e valaki az önkezelésben tartott kriptoeszközeit pusztán azért, mert évekig nem használja a tárcáját.
A 2026. július 22-én közzétett szenátusi szöveg az amerikai kriptopiac egyik legátfogóbb szabályozási kísérlete. A törvénytervezet egyszerre foglalkozik a tokenek jogi besorolásával, a decentralizált pénzügyi protokollokkal, a pénzmosás elleni szabályokkal, a stabilcinek után fizethető hozammal, a szoftverfejlesztők felelősségével, a csődeljárásokkal és az önkezelésű tárcákkal.
A részletek azért különösen fontosak, mert a szabályozási „egyértelműség” nem feltétlenül jelent kevesebb szabályt. Sok esetben éppen azt jelenti, hogy a kriptovállalatoknak pontosabban meghatározott, de jóval kiterjedtebb regisztrációs, jelentési, ügyfélvédelmi és pénzmosás-megelőzési kötelezettségekkel kell számolniuk.
Hol tart most a CLARITY Act?

A Digital Asset Market Clarity Act, röviden CLARITY Act eredeti képviselőházi változatát 2025 júliusában 294–134 arányban fogadta el az amerikai képviselőház. A szenátus mezőgazdasági bizottsága 2026 januárjában továbbította a digitális árupiaci közvetítőkre vonatkozó saját szabálycsomagját, majd a szenátus bankügyi bizottsága május 14-én 15–9 arányban megszavazta a törvénytervezethez kapcsolódó szöveget. A július 22-én kiadott, több mint hatszáz oldalas változat ezeket a munkafolyamatokat egyesíti.
Ez ugyanakkor még nem hatályos törvény. A szenátusnak előbb el kell fogadnia a tervezetet, majd – mivel a szenátusi szöveg jelentősen eltér a korábban megszavazott képviselőházi változattól – a két kamarának azonos szöveget kell jóváhagynia. Csak ezután kerülhet az elnök elé aláírásra.
A hírek egy lehetséges, 2026. július végi szenátusi szavazásról szólnak, ám július 26-án az amerikai szenátus hivatalos, július 27-i napirendje még nem tartalmazott CLARITY Act-szavazást. A tervezet tehát közel kerülhetett a plenáris tárgyaláshoz, de az „akár már a jövő héten megszavazhatják” megfogalmazást egyelőre politikai várakozásként, nem pedig rögzített menetrendként érdemes kezelni.
Ez a különbség a befektetők szempontjából lényeges. Egy bizottsági jóváhagyás vagy a véglegesnek nevezett tervezet még nem teremt azonnali jogokat, és nem változtatja meg automatikusan a tőzsdék, tárcaszolgáltatók vagy tokenkibocsátók kötelezettségeit.
Mi a DINO-kapu, és mit akar bezárni a törvény?
A kriptopiaci közbeszédben egyre gyakrabban jelenik meg a DINO, vagyis a „Decentralized In Name Only” kifejezés. Magyarul ez nagyjából annyit jelent: csak nevében decentralizált.
Fontos pontosítás, hogy a DINO rövidítés nem szerepel a törvénytervezet szövegében. A jogszabály a „nem decentralizált pénzügyi kereskedési protokoll” fogalmát használja. A cél azonban valóban az, hogy egy szolgáltató ne kerülhesse meg automatikusan a közvetítőkre vonatkozó előírásokat pusztán azzal, hogy DeFi-platformnak vagy decentralizált protokollnak nevezi magát.
A tervezet szerint egy DeFi-protokoll nem tekinthető valóban decentralizáltnak, ha az alábbi jellemzők közül legalább egy teljesül:
- egy személy vagy összehangoltan működő csoport képes lényegesen megváltoztatni a protokoll működését, funkcióit vagy konszenzusszabályait;
- a rendszer működése nem kizárólag előre rögzített, átlátható és közvetlenül a forráskódba írt szabályokon alapul;
- egy személy vagy csoport korlátozhatja, cenzúrázhatja vagy megtilthatja a protokoll használatát.
Egy egyszerű példa a látszatdecentralizációra
Tegyük fel, hogy egy kereskedési protokoll azt állítja magáról, hogy teljesen decentralizált. A felhasználók saját tárcából kapcsolódnak hozzá, a tranzakciókat okosszerződések hajtják végre, és a szolgáltató szerint nincs központi üzemeltető.
A háttérben azonban egy háromtagú fejlesztői csapat olyan adminisztrátori kulccsal rendelkezik, amellyel:
- leállíthatja a kereskedést;
- tetszőlegesen megváltoztathatja a díjakat;
- blokkolhat bizonyos tárcacímeket;
- új szerződésre terelheti a felhasználói vagyont;
- átírhatja a kereskedés alapvető szabályait.
Technikailag a tranzakciók blokkláncon zajlanak, gazdaságilag és működésileg azonban továbbra is létezik azonosítható irányító. A tervezet logikája szerint egy ilyen rendszer nem hivatkozhatna korlátlanul a decentralizáltságára azért, hogy elkerülje a közvetítőkre vonatkozó kötelezettségeket.
Nem minden vészleállító funkció jelent központi irányítást
A tervezet igyekszik különbséget tenni a korlátlan ellenőrzés és a szűken meghatározott biztonsági beavatkozás között. Egy decentralizált irányítási rendszer puszta létezése önmagában nem teszi központilag irányítottá a protokollt. Ugyanígy egy incidenskezelő vagy biztonsági tanácsban való részvétel sem minősül automatikusan ellenőrzésnek.
Ez azért szükséges, mert egy okosszerződés sérülékenységének felfedezésekor a gyors vészleállítás megmentheti a felhasználói vagyont. Ha minden biztonsági kapcsoló automatikusan teljes központosítottságot jelentene, a fejlesztők arra lennének ösztönözve, hogy még rendkívüli helyzetekre se építsenek be védelmi mechanizmust.
A valódi jogi kérdés ezért nem egyszerűen az, hogy „van-e adminisztrátori kulcs”, hanem az, hogy:
- ki kezeli azt;
- hány aláírás szükséges a használatához;
- milyen körülmények között aktiválható;
- képes-e vagyont áthelyezni;
- visszafordíthatók-e a döntései;
- nyilvánosak és előre meghatározottak-e a jogkörei.
Mit jelentene a DeFi-platformok szabályozása?
A CLARITY Act az amerikai értékpapír-felügyeletet, a SEC-et arra utasítaná, hogy a pénzügyminisztériummal együtt dolgozzon ki célzott szabályokat a nem valóban decentralizált protokollokat ellenőrző személyek számára. Ha egy ilyen szereplő a meglévő értékpapírjog alapján közvetítőnek minősül, regisztrációs, nyilvántartási, közzétételi, felügyeleti és működési követelményeket kellene teljesítenie.
A tervezet emellett különbséget tesz a blokklánc alaprétege és a felhasználói felület között. Egy webes előtét, amelyen keresztül a felhasználó utasításokat küld egy DeFi-alkalmazásnak, külön jogi szereplőként kerülhet a szabályozók látókörébe, miközben a protokoll, a validátorcsomópontok és az önálló tárcaszoftverek nem feltétlenül kapnak azonos besorolást.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ugyanazon okosszerződés használatának eltérő jogi következménye lehet attól függően, hogy a felhasználó:
- közvetlenül küld tranzakciót a blokkláncra;
- egy amerikai vállalat által üzemeltetett weboldalt használ;
- letöltött, nem letétkezelő szoftverrel kapcsolódik;
- szabályozott kriptotőzsdén keresztül irányít megbízást a protokollra.
A kód lehet azonos, a közvetítői szerep azonban nem az.
Pénzmosási szabályok: nem elég decentralizáltnak nevezni magunkat
A CLARITY Act a digitális árupiaci tőzsdéket, brókereket és kereskedőket a Bank Secrecy Act értelmében pénzügyi intézményként kezelné. Ez pénzmosás elleni programot, ügyfél-azonosítást, ügyfél-átvilágítást, gyanús tranzakciók vizsgálatát és a szankciós előírások betartását jelentené. A kriptoautomatákra külön regisztrációs, csalásmegelőzési, ügyféltájékoztatási és tranzakciós korlátok vonatkoznának.
A tervezet szabályozott kriptoközvetítők számára kockázatkezelési kötelezettséget is előírna, mielőtt azok DeFi-protokollon keresztül hajtanának végre ügyfélmegbízásokat. Vizsgálniuk kellene többek között:
- a pénzmosás és a szankciók megkerülésének kockázatát;
- a csalást és a piaci manipulációt;
- a kibertámadásokat és az üzemeltetési hibákat;
- a tranzakciók felfüggesztésének vagy elutasításának indokoltságát;
- az ügyfelek számára közérthetően bemutatandó kockázatokat.
A támogatók szerint ez bezárhatja azt a szabályozási rést, amelyben az irányítható platformok decentralizált szoftverként próbálnak megjelenni. A szenátusi bankügyi bizottság demokrata kisebbségi stábja ugyanakkor korábban arra figyelmeztetett, hogy egyes DeFi-szereplők és külföldi szolgáltatók továbbra is kieshetnek az alapvető pénzmosás-megelőzési követelmények alól. Vagyis a vita nem arról szól, hogy szükség van-e fellépésre, hanem arról is, hogy a végleges ellenőrzési teszt mennyire lesz széles és kijátszhatatlan.
Az alig emlegetett önkezelési védelem
A tervezet egyik legérdekesebb újdonsága a 20216. szakasz, amely az önkezelésben tartott digitális eszközök tulajdonjogával foglalkozik.
A szöveg önkezelésű digitális eszköznek azt az eszközt tekinti, amelynél a tulajdonos kizárólagosan ellenőrzi a tranzakciók engedélyezéséhez szükséges privát kriptográfiai kulcsot, és ehhez nem támaszkodik letétkezelőre, tőzsdére vagy más közvetítőre.
A rendelkezés szerint a jogszerűen önkezelésben tartott kriptoeszköz nem minősíthető:
- elhagyott vagyonnak;
- gazdátlan vagy követelés nélküli vagyonnak;
- pusztán inaktivitás miatt elkobozható vagyonnak;
- az államra szálló vagyonnak;
- elbirtokolható vagy talált dologként megszerezhető tulajdonnak,
kizárólag azért, mert a tulajdonos hosszú ideig nem végzett tranzakciót, vagy más módon nem jelezte érdeklődését az eszköz iránt. A szakasz felülírná az ezzel ellentétes tagállami és helyi szabályokat is.
Mit jelent az államra szállás?
Az Egyesült Államokban az úgynevezett elhagyott vagy gazdátlan vagyonra vonatkozó szabályok alapján bizonyos, hosszú ideje inaktív pénzügyi eszközöket a szolgáltatónak át kell adnia az illetékes államnak. Ez hagyományosan például elfelejtett bankszámlákra, beváltatlan csekkekre vagy olyan értékpapírszámlákra vonatkozhat, amelyek tulajdonosával a szolgáltató évek óta nem tud kapcsolatba lépni.
Az önkezelésű blokklánctárca azonban alapvetően más. Nincs olyan bank vagy brókercég, amely az eszközt a tulajdonos nevében őrizné és átadhatná az államnak. A CLARITY Act ennek ellenére kifejezetten rögzítené, hogy a blokkláncon látható hosszú inaktivitás önmagában nem szünteti meg a tulajdonjogot.
Példa: tíz éve mozdulatlan bitcoin
Egy befektető 2016-ban 5 bitcoint helyezett egy hardvertárcára, majd a tárcához 2030-ig nem nyúlt. A blokkláncon semmilyen kimenő tranzakció nem látható.
A rendelkezés alapján az amerikai állam vagy más szereplő nem érvelhetne azzal, hogy a bitcoin azért vált elhagyott vagyonná, mert a cím évekig inaktív volt. Amennyiben a tulajdonos továbbra is rendelkezik a privát kulccsal, és az eszközt jogszerűen szerezte, a tulajdonjogát az inaktivitás nem törölné.
Ez összhangban áll a kriptoeszközök technikai természetével: a blokklánc nem tudja megkülönböztetni a hosszú távú megtakarítást, az elveszett kulcsot, az öröklésre félretett vagyont és az elhunyt tulajdonos tárcáját. Egy évek óta mozdulatlan cím tehát önmagában semmit sem bizonyít a tulajdonos szándékáról.
Mire nem terjed ki az önkezelési védelem?
A rendelkezés jelentős, de nem korlátlan.
A tőzsdén tartott eszköz nem feltétlenül önkezelésű
A 20216. szakasz kifejezetten kimondja, hogy nem korlátozza az elhagyott vagyonra vonatkozó szabályok alkalmazását, ha a digitális eszközt egy letétkezelő, kriptotőzsde, bróker vagy kereskedő tartja az ügyfél nevében.
Ha valaki bitcoint tart egy központosított tőzsdei számlán, jellemzően nem ő rendelkezik kizárólagosan a blokkláncos privát kulccsal. A felhasználónak szerződéses követelése van a szolgáltatóval szemben, miközben a tényleges kulcsokat a tőzsde kezeli.
Ezért a „not your keys, not your coins” mondásnak itt nemcsak technikai, hanem jogi jelentősége is lehet. A saját privát kulccsal ellenőrzött vagyon és a közvetítőnél vezetett ügyfélegyenleg nem ugyanabba a kategóriába kerül.
A rendelkezés nem véd a jogszerű nyomozástól
Az önkezelés nem jelent büntetőjogi mentességet. A tervezet kifejezetten megőrzi a szövetségi, tagállami és helyi hatóságok jogát arra, hogy csalás, lopás, pénzmosás, szankciós jogsértés vagy más törvénysértés miatt vizsgálatot indítsanak és végrehajtási intézkedést tegyenek.
A kulcsmondat tehát az, hogy az eszköz kizárólag az inaktivitás miatt nem minősíthető elhagyottnak vagy elkobozhatónak. Ha a kriptoeszköz bizonyíthatóan bűncselekményből származik, a rendelkezés nem akadályozza meg a hatósági fellépést.
Az elveszett privát kulcsot sem pótolja
A jogi tulajdonjog nem azonos a technikai hozzáféréssel. Ha valaki elveszíti a helyreállító kifejezést, és nincs más biztonsági mentése, a törvény nem tud új privát kulcsot létrehozni számára.
Lehetséges tehát olyan helyzet, amelyben valaki jogilag továbbra is tulajdonosa az eszköznek, de technikailag többé nem képes mozgatni azt. A blokklánc szempontjából ugyanis a helyes aláírás számít, nem az, hogy ki tudja hitelt érdemlően elmondani a vásárlás történetét.









